Jogaink

Ahogy fogynak vén napjaink, ős jogaink úgy szaporodnak: kicsikarni már most, amit megadnátok majd a halottnak: későn, utólag! Lear király dühe súg: egy morzsát, egy csöppet nem hagyni el abból, mi jár, kijár akkor a kutyadögnek. Egy a rabság: nem lenni boldog! Száműzött vagyok s fölkelő. Térdre mind, amíg van idő; míg kegyet oszt a trónja-fosztott. Míg van időtök helyrehozni – már most eleve – hogy kidobtok! Ide mindent! Hisz meghalok s ti, kiváltságosok, élni fogtok!