Omlás előtt

Az ősök, kik mögötted   álltak, leomlanak. Mikhez hátad vetetted,   ledőlnek a falak. Állsz – ember vagy – magadban.   Dagály moraja nő. Árad az irgalmatlan,   emberevő jövő. Ott, ott elől – s nem hátul –   tombol a pusztulás. Csibe sír, kanca száguld.   Állsz. Vársz. Nincs tenni más.