Mákgubók

Szemelte, érlelte a mák
fekete sok gondolatát.
Most zörgeti, már zörgeti.
 
A szél segít neki.
Rázza – mily ős csönd ellen ő? –
mint csörgőjét a csecsemő;
füleli, ujra csörgeti.
 
A szél segít neki.
Jogar, mellyel király legyez;
kézigránát, még fanyeles;
szenteltvíz-szóró, hinteni –
 
A szél segít neki.
De volt gyümölcsünk is a mák,
tiltották pedig az anyák.
Vágtuk a kontyos koponyát
 
fakardos katonák.
Épp mert csak lopva lehetett,
nyitogattuk a fejeket;
faltuk a fekete velőt,
 
ifjú emberevők.
Itt van a nyár, érlel a nyár,
zörgeti főnket a halál,
füleli, mivel van teli –
 
A szél segít neki.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]