Téli hárs

Vén hárs, lám, megérted:

megint egy évgyürű!

Véd, forró gyökerű,

a kérged.

Van beléd irva

mennyi vihar-

ütötte jaj

lebírva!

Fagyodban daccal

tűz mennyi dúl:

s fény s illat ujra gyúl

tavasszal.

Benned betörve

zúg hány harag:

előre csak!

Előre!?

Öreg hárs, vén társ,

zord-kérgessé válsz

s bozontod

törik, de boldog

vagyok, hogy

még állsz,

akármi tépáz!…