A lét akkor zsufolt volt

A lét akkor zsufolt volt; hisz azzal is, mit elvett:   kegyelt még: torkig („dosztig”) lakatott. Könnyet, dühöt, bűnt faltunk, röhejt, szerelmet, veszedelmet   duskáló gazdagok. Mit él meg, kit megkímél a föld ízéből épp a   legizzóbb, legvadabb? Az tudja, mi a csók, kit – hány a legendás példa –   a csók visszaharap. Cseréltetik a pénznek egyik felén a fő és   másik felén a szám. De vall-e karátról végül más, mint a csöngés   a bankok asztalán? Vagyonos ekként lettem. Úgy koldus, hogy no, dús is!   Az tündököl kezemben, gond nélkül abból élek halálig, azon túl is,   mit – vesztve bár – akkor szereztem!