Isten vén malmai
Gyorsabban, mint a fiatalokon |
hogy futsz idő, az öregeken át! |
Hogy csobog-zuhog multtá a jövő! |
Hogy forog, űzve egy a másikát |
szív és agy – a két malombeli kő! |
|
Szaporábban, mint akár tavaly is, |
mind sebesebben, sorsom gépei, |
jártok vásottan is! Vagy épp azért? |
De meddig birtok még úgy őrleni? |
S ér lisztem, amennyit a mag igért? |
|
Sürgetőbben, mint akár tegnap is, |
meddig öntesz még belém gabonát, |
Gazda? – hogy én is megnevezzelek! |
Javíts, olajozz. Járjak úgy tovább |
– kenyérváróid megkeressenek. |
|
Müködtetőbben, mint valaha is |
ömölj, idő, forogjatok ti, agg |
szivek, agyak, higyjétek, lesz, aki |
számba veszi hű buzgalmatokat – |
Őröljetek, Isten vén malmai. |
|
Csikorgóan, még csikorgóbban is |
ocsút, követ, port kirostáljatok. |
Nem titeket Ő: ti méritek Őt! |
Hántsatok ki abból, amit adott: |
|
|
|