Lőtt lábú madár

Sütő Andrásnak Énekelni – leszállhatatlanul.   Békehírt ararátlanul. Korholva konokan a lenti vidék   vén süketeit s a fönti ég süket – azt a süket vén istenét! – Míg hullnak   csöppek – „megannyi csillag”?   „Pecsét”? Mert lehet szóló száj végül a seb? S a hang attól is csak értelmesebb, ha mindenek fölött s mindenek ellen?   Mert régtől fogva hősi, szép   e küzdelemben   az lett lehető, ami lehetetlen?   Erre gondolj: A kép   a legcáfolhatatlanabb beszéd.