Bemutató

1

A vackor, a som, a kökény

dadogó szavai után,

a még vadon nőtt alma, cseresznye, füge

szelidülő szava után

a völgy felé a barbár hegyvidékről,

hogy lehet mégis megegyezés, valami

szóértés, kibontakozás – remény!

az ősi zürzavarból –

szólott végül a szöllők kórusa

még bátoritóbban, még érthetőbben

az évek, az évezredek

teltével örökös öregjeinknek!

Hogy adják ők tovább a szót.

Nem igért rossz látványt a létezés

föl-földerülő hajnalaival.

Nem rossz előadást.

2

De midőn – ujjal pssszt! jelezve engem is

idevezettek, az őszhajuak

e fönntartott helyére – lent a roppant

amfiteátrumban már félhomályban

elmosódó háttér előtt folyt

ki-kilobbanó szövétnekek közt

a magyarázat nehezen

követhető szöveggel, kapkodó

ügyelőkkel s gépmesterekkel,

szaknyelven: szétlazulva.

Kecskét áldoztak, dudaszóval. Vagy kamaszt?

hegycsúcson, nyakszegéssel? Vagy a lenti

város piacán, kürtzengetéssel? Betereltek egy bikát,

emberfejüt, azaz

egy bikahangú, bikajárású királyt – de mért vajon

tagló alá ugyancsak? és mért minden leszármazottját,

indokok nélkül?! A tumultus egyre nőtt,

most már a szín szélén is. Mert hogy onnan,

a nézők közül is, váratlanul

léptek be – rángattattak be – „szereplők”

tulénekelve – tuljajongva? –

a frissitő- s borárusok dalát.

Miközben

távolabb földre fektettek egy T alakú fát,

szakértelemmel rászögeztek

egy sast? egy férfit? Majd – úgy tetszik – ugyanazt

karóba nyomták, vagy parázsló székbe és

kimérték húsát s vérét a tömegnek,

a mindig dráguló kenyér és bor helyett.

3

Nehéz volt idősödni. No de nemcsak a haj szálai

szívták az évek leckéit magukba.

Vedd úgy, hogy bent az agy bozontja is

megőszülhet – ez történt mialatt

csak nem tünt föl a felhőrésben a Tenyér,

nem hangzott vezényszó-erejű Szózat.

Így midőn – szemsarokból intve: fegyelem! –

arról a fönntartott helyről egyszerre engem is

vezetni kezdtek detektivi markolással oda be:

oda föl, hova szem és fül tapadt, midőn

egyszerre körülöttem támadt az a csönd,

mely a szólásra szólitottat övezi,

hogy én adjak magyarázatot, vagy

én valljam be a dolgot, mert különben –!

Nem válaszoltam; annyival sem

legyek a bünnek részese.

4

Eltelt azóta nagy idő.

Nagy idő telt azóta el!

Eleredt valami eső,

az felelt; az felel –

Maradt valami zeneszerszám –

Hang abból még jöhet.

Vén vaknak is kijár a napszám,

dünnyögjön bármi nyomorultan.

A dallam bent maradt az – ujjban,

ha nincs is már szöveg.

5

Szitál, szemel, csöpög, esik, esik,

szemetel a ködből, köd esik,

az őszi köd permetezik,

az ősz esik,

korom esik, az év esik.

Elmultak az ünnepeink, esik,

elmultak a szüreteink, esik,

az Etna hamuja esik,

mióta eszedet tudod, esik,

tengeren, földön az idő esik,

a világ kezdete óta esik,

egy percre kiderül s esik,

esik, esik, esik,

elmult az ifjuság, esik.

Madár gubbaszt, eb rázkódik,

gerendában szú dolgozik,

padláson egér szorgalmaskodik,

asszir-babilon oszlopfő esik,

átszögezett kéz vércsöppje ömöl,

diadalív és dómtorony omol,

szónoki szájak nyál-habja frecseg,

futó szekerek bútora bukik,

átszúrt szivek savója dől,

kilukadt zsákok buzája folyik,

volt napkelte, de most esik,

alkony esik,

az elme beborulata esik.

Kis ernyője alatt új s új buszig

itt szerelmes leány várakozik,

amott a házajtóból a kútig

fejrevont szoknya alatt iramul,

avar mozdul, magasba kavarul,

az utolsó falevél is lehull,

rikácsoló madarak keresik,

Noé bárkája hol készittetik –

hadak-kavarta útipor esik,

pernye és sziporka esik,

leégett a fél-kontinens, szitál,

az elmúlás szitál és el nem áll,

az ember csüggedten törölközik,

keni szét arca szennyeit.

Sárba feszítve véres ujjait

a katona még fölül és amig

tartja magát, el-elmosolyodik,

köszön valamit, csak ő tudja, mit,

ujság, távirat, képeslap esik,

sáska- és nyilvessző felhő ered,

a beteljesedés esik,

repülők-szórta kiáltvány lebeg,

csillag suhan,

a kálvini predestináció esik,

bomba zuhan,

fülelheted az ősök egekig

küldött dalait, esdekléseit,

hang-győzedelmeit:

Dantéból makogás esik,

Plato szájából rágott kő esik,

ez eszelősen röhög, az nyüszit,

a meg-nem-állíthatóság esik,

a pitypang ernyős termése esik,

kard, korona és királyfő esik,

juhar légcsavaros magva esik,

anyák fölmutatják kisdedeik,

esik, esik, esik,

esik, míg másként nem végeztetik.