Helyes igazodás

Egyenletes szél, vizek szintjén is sima szél,
 
szigorú mégis; nem hizelgőn szolga-gyors –
Ilyentől boldog a vitorla és a füst –:
 
ősz jő ilyennel, nem tavasz.
Egyenletessé lassult az udvarokon át
 
a gazda lépte s ugyanugy lováé –
Volt malomkerék-katt-katt: jól lakott folyók
 
megbizhatóan segítették a falvakat…
Példáid, fáradt szív-verés! Szabályos mondatokba
 
írja szivósan máig s veti a sárga homok-
lapra hullámok fagya előtt a tó – igy
 
felel, felel, felel, napja és éje hosszat.
Minek is kérdés még, ha… Fölmerül és ekként
 
merül alá ismét mérhetetlenül tág
órasétáló útján az ilyenkor
 
már holdfény villogású őszi Vénusz –
S éppúgy a másik ingajárat, ott magasan. Észak
 
viziszárnyasainak műve, lám egyre kihagyóbban
míg – mondja a tudós – meg nem áll, mint
 
minden, amibe belenyúl az ember.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]