Helyes igazodás

Egyenletes szél, vizek szintjén is sima szél,   szigorú mégis; nem hizelgőn szolga-gyors – Ilyentől boldog a vitorla és a füst –:   ősz jő ilyennel, nem tavasz. Egyenletessé lassult az udvarokon át   a gazda lépte s ugyanugy lováé – Volt malomkerék-katt-katt: jól lakott folyók   megbizhatóan segítették a falvakat… Példáid, fáradt szív-verés! Szabályos mondatokba   írja szivósan máig s veti a sárga homok- lapra hullámok fagya előtt a tó – igy   felel, felel, felel, napja és éje hosszat. Minek is kérdés még, ha… Fölmerül és ekként   merül alá ismét mérhetetlenül tág órasétáló útján az ilyenkor   már holdfény villogású őszi Vénusz – S éppúgy a másik ingajárat, ott magasan. Észak   viziszárnyasainak műve, lám egyre kihagyóbban míg – mondja a tudós – meg nem áll, mint   minden, amibe belenyúl az ember.