Nyüszítés mögöttünk

Dolgoznak persze maguknak-valóan az évek havasi vízesésekben is, meg messzi passzát-szelekben. De engem az okosít, ha szemmel láthatóbban, hozzánk közelebb egy-egy rég üres ház ki-becsapódó ajtaja tagolja darabokra a végtelen időt, emberi részvétel nélkül ugyancsak: mégis már-már eszelős dohogással! „Hát jó voltunk mégis Teneked, jó nemcsak falánk falásra” – gondolom elmenőben a ropogó cserép- s fal-törmeléken, hátra sem tekintve az egyre halkabb kutyavinnyogásra; mert ott megkötve van, a nyomorult.