Már miért is?

 

1

Már miért is épp téged követne az az ember? És ha megtudná is rólad? Oh bár megtudhatná! Ő, vagy bárki! Azt? Igen! Meg azt, meg amazt. Ha kiderülne?! Ha végére járhatna, hogy mi végett? Azaz: mi végből? S mi eredetből. Oh, ha kiderülhetne, egyáltalán! Bármi! S eljuthatna végre a te füledbe is! Az enyémbe. Ha lehetnének még előtted vagy mögötted nyomoknak, lenti vagy fönti nyomodnak követői – mert ki foghat még manapság régi szitával zenét?

 

2

Nekik legalább még van irányuk, keresnivalójuk, céljuk a hagyományos görbe bottal, keménykalappal, forráskutató pálcával, ebszimattal, aknakereső mágnessel, elfogatási végzéssel gumitalpon settengve, vagy dilizsánszon, küllőtlen kerekű réztaligán, teveháton kocogva, igaz, hogy harapófogóval és szigonnyal is, de – kevés az is, kevés. Amikor már a halak is legotthonosabban az égi vizekben kergetőznek. S a föld belsejében csicseregnek a legdalosabb madarak. Persze, minden percben ránkszakadhat az emelet, de nemcsak ránk, rájuk is! Ám attól se a pokol, se a menny nem jő közelebb, legfeljebb két szomszédos csillag kacsint össze a Tejuton. No meg a klasszikus esernyő a varrógéppel a múltszázadi boncasztalon.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]