Levél Bilbaoba
|
Irrintzia, eskualdinák!
(Haj, rája, haj, baszk-földiek)
|
| Köszönöm, hogy bezártál napokra, |
| ebbe a könyvedbe, barátom. |
| Megtaláltam a kenyeret, a sót, |
| Jót aludtam. Jó volt az ébredés. |
| A reggeli az asszonnyal, gyermekekkel, |
| a hüségesen itt várakozókkal. |
| Elbeszélgettem a hajófütővel, |
| miközben bejártuk az apró konyhakertet, |
| az elaggott gyümölcsöst, helyretéve |
| egy veszélyes – hanyattfekvő – gereblyét, |
| lemetszve egy-egy fattyuhajtást. |
| Most itt ülök a kedvelt borozóban, |
| a Roland-kardja hegycsúcs fele utján, |
| a baszk – az eskuald! – csempészek közt a lugasban, |
| elnézve lent az ősi tájat, |
| az Özvegyi Könny tó partján a tömzsi |
| templom-őrizte falka házacskát, ahol |
| egészséggel – de hányadszorta is? – |
| immár két teljes napja megszülettem. |
| S tudom, hogyan halok meg |
|
|
|