Persze hogy gyanakodhattok lehallgatóra az én tekintetemben is. Kovácsné
szemérmesen takargatott műfogsorában. De kit érdekelnek ma már – a „titkok”? Szegényeim!
Világos, hogy vesétekbe lehet látni az én korszerüsített dobhártyámmal. Az elnök szekréciós
allergiájával, a hóhér libidójával. Voilà! Nincs rejtekhely. Mi haszna is volna? Ha legféltettebb
Harpagon kincsünk ott van a nyiltan kinyújtott tenyerünkben, illetve az atyafian vidéki
parolában, a világ világossága pedig a haza csörtető óvodások orra hegyének villanykapcsoló
gombjában. |