Mivel nemcsak agyunkban vannak gócai emlékezőképességünknek, hanem talpunkon,
gyomrunkban, fülünkben és szemünkben is, magamban hordom azt az időt, amikor a Váci utca
épp úgy börtönfolyosó volt, akár a Bd Sebastopol, lévén minden kirakat cella-ablak (minél
dúsabb és fényesebb, annál szűkebb és pókhálósabb), és minden járókelő foglár, pusztán azért,
mert vásárló lehetőségemmel egy icike-picike kis üzletbe se léphettem be. Esztendők teltek, míg
gazdagodásom megismertetett a szabadság tág izomzatával, míg minden emlékezetre képes
tagomon az egyenlőségnek olyanfajta szárnyacskái nőttek és fejlődtek, mint a verébfészek
fiókáin. Oh krisztusi felebaráti testvériség, lehettek próbarepüléseim a te légteredbe is. |