Keserű pohár
| Gördít a tenger eléd odalent ugy habot: |
| csak lelj magadban kincs-őrző helyet. |
|
| Dél! szór napfényt ott a Brest-i (?) világitó torony. |
| szikrázik itt a szódás calvados-ban a jég… |
|
| Kifogyhatatlan egy vagy, keserű Óceán! |
| édesül (ihatóvá!) minden kényszerű korty. |
|
| Darabban nékem azt már, ami jő! Az Egész: |
|
a Kész: fojt, zár, nyom, és |
| csillogva, cseppben így jön, ezer parány öröm. |
|
| Gördítsd a könnyülést így, pezsegve, Láthatár! |
|
Jelent, jelent nekem: percet! Ha már |
| – de mivel is tele (ha nem üresen)? – |
|
a Végtelen. Az atyai pohár! |
|
|
|