Nem voltunk tengeri nép s így a magyar nyelvből hiányzik egy szó. A hajótörés után
a hajóról partra sodródott holmik – tehát nem a hajó roncsainak – a neve. A szobácska túlzsúfolt
és minden bútordarabja egy lezajlott háborút idéz. Az ezüstrámás szalon-tükrön egy karcolás
sincs. Alatta a Bauhaus nikkelcsöves karosszékén sem. A kis olasz reneszánsz asztal éppúgy ép,
mint rajta a villanyvasaló, a Zsolnay-zománcú hatalmas hamutartó és az ólomberakásos
karikásostor. A főbérlőnő, akinek gondtalanul vadvörösre húzott ajkai fölött már a bajuszka is
őszül, félméteres szipkából füstölve egymásbakeverülten vár – ha megfeledkezik magáról – hírt
nyugatról Montevideoban élő leányától, Voronyezsnél nyugvó férjétől és ültében a végtelent
érzékeli, valahányszor – éjfél felé – a társlakók moraja elcsitul s csak a radiátor sziszeg,
békebelien. |