Bergerac főtere, mint hű kutya

J. Follain emlékének Bizsergő tenyerem egy kósza eb fejére s térdütögetésre: no jöjj ide – Ide, ide, Bergerac főtere. Bár egyszer láttalak csak. Meg-meghajolva csalogatlak lapulni lábam elé, no gyere, no settengj csak felém tovább Bergerac város koraesti főtere, (– vendéglő, tölgyfa-magas fügefák –) farkcsóválva hozva, apport-ként Jean (s Yvette?) halhatatlan mosolyát –: magamban nyelem itt a bort Keszthely főterén, meg a port.