Elalvás előtt

Le silence éternel des espaces infinis…
Így, így! Be rég volt
alkalom ilyen szabadon
mérföldes elnyujtózással feküdnöm!
Az ablakon a Tejút a függöny,
a csupa fényfolt-
lukasztgatta („azsuros”) égbolt?
Benéz egy ifjú holdvilág.
Elfeledt ángyikák
hosszu ingében a hideg
agyag-padlaton ágyamig tipeg.
Szószerint értem itten még a
baglyok hajdani nyelvtanát
és szószerint a kerti béka
ajkán az esőt-esdeklő imát.
Ki susog még? A székre tett
Pascal-kötet?
Aztán a cél előtt véve dolgát futóra
iramult egy utolsót s megállt a falióra,
majd életem helyett – mert úgy fülelt a csend –
ketyegtetett agyamba dermesztő végtelent.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]