Megpihenés

Tihanyi ágyban újra! Bánya-mély

antracit-éj.

Hallom a habok puha futamát.

A tó

csitítgató

Hűsége, a kutya-szelíd,

fülemen át

benyal a szivemig!

Valami visszafogadott.

Visszafogadna.

Kinyílhatok.

Magamból?! Vagy magamba?!

Az emlékezet – néma seb –

mind messzebbről zajog.

Mennyivel több vagyok,

amivel kevesebb!

Öröklét-percet alhatok.