Correspondances, összefüggések, megfelelések, csatlakozások, ráütések Dél-Tolnában
| Végigment incselegve a szöllővesszőben a nyár. |
| Végigment Bépapnéban is – most mit tegyen? |
| Zúg Boreas! Esik!… Eresz alá beáll (a nyár), |
| benéz a könnyük-szipogó ablaküvegeken. |
|
Honnan a dédszülők rajzása folyt
| Vaskerítéses fehér kriptasor |
| minden utca a csinos faluban. |
| A rózsa szagtalan: nincs ráhajolni legénybajszos orr. |
| Menyecske sincs; az udvar mennydörögve gyermek-zajtalan. |
|
| Kinéz a szolgálatba kapkodva készülő |
| busz-kalauz rokon; veszi sapkáját, tarsolyát. |
| Nyár, ősz, tél, tavasz őt így várja, percre: végül ő |
| az értelem, mely rajtuk cél-tudva marsol át. |
|
| Átment a nyár – bár megdöccenve egy kicsit |
| a kisebb B.-Pap lányon is; de átment. |
| A durcás száj helyett a szem mondja az áment, |
| hogy férjhez napa házába viszik. |
|
| Favágó-nagy kezében piciny pipája megkopott |
| szárával, mely iránytü-érzékenyen jár, ez a pap, |
| mert ajtaján bajával egy lélek már be nem kopog, |
| vénen végleg Urára s dohányára marad. |
|
| Lányom, feleségem jókedvvel utazik |
| egy kocsiban, mégis más-más uton velem. |
| Fúlok, szédülök, úgy veti kátyuit |
| szüntelen énelém a zord történelem. |
|
| Dalmand s Ürög között, ahol valamikor |
| a néptelen pusztákon szinte a sír alól |
| sírt föl Bartóknak egy nép: szép szántók; ház sehol; |
| a szélvédő sípol csak, a gyorsaság dalol. |
|
|
|