Egy rokkant jegenyéhez

Haladunk; mindenki öcsénknek, húgunknak marad el. Aztán: nincs itt sem több rokon-ház. Csak egy-egy fa felel. Előtted kocsiztam apámmal: tisztelegsz, jegenye? Visszatisztelgek, ifjuságom utolsó őrszeme. Hol vannak bajtársaid? Akkor még egész sorfal állt. Míg el voltam, ki veszített még itt is – itt is! – csatát! Szabadjára ki eresztette a vad-bika halált? (Ugyanazon a papíron:   Az idő nem úgy győz,   hogy multtá lustul a jelen:   a jövő lesz vad-eleven   és vág a földhöz.)