Corba igaza

„Megcsaltam”, mondják, „ringyóságból” Őt, akit igazán szerettem, akivel egy mederben folytam, akitől mint a csepp a csepptől, nem váltam: nem válhattam el soha s akkor sem, egyetlen ízemmel. De vége, vége. De más, mint ringyó már sosem leszek, bárhogy fogom csak még jobban szeretni. Hisz az vagyok, az – tébolyítva – bezárva, bekötözve tébolyultan –, az vagyok, amit cselekedtem; amit egy perc mívelt velem, nem kérdezve, mit akarok.