Azalais vallomása

Nem érintettél s máris mozdul bennem a gyermeked, minden tagomban körmeim hegyéig, máris minden mozdulatomban. Foglyul ejtettem eleve simogatásaid, hálóba fogtam mosolyodnak és gondolatodnak minden hal-suhanását, madár-surranását. Belém vonultál azonnal, hogy tenyeremben éreztem ujjad, a nagy nyitány első kürtharsogását. Bőrömön szívemig érezni ujjad volt a nyitány, hogy teleteljek. Édes új formák világosságát várja méhem, minden kis porcikám sötétje. Tekinteted békéjét idegeim hosszán. Betelni súllyal súlytalanná, láncaidban szabaddá.