Amiel udvarol

Ez itt már megfelel. Ez itt már válasz is nekem. Kezeden ez az illat. A karodon. És feljebb is és lejjebb is. Ez már jó vezető utam elém. Néma maradhatsz, vak, süket. Én meg buta, beteg. Szót érthetünk a leglényegesebbről soha nem behatóbban. Ez itt már egy szimatnyi hegyi lég a várbörtönbe, ahova anyám belélökött, belészült. Ez itt már agár-szippanat a rétre, sas-légvétel a fenyvesekhez, az óceánhoz, a szigetvilághoz, ahonnan kizártan lettem bezárva s most lám te is? Légy áruló, foglár leánya, magadon át, magamon át, nyiss utat, visszatérőt arra bár, amerre szemben az alpesi zuhogókkal, jeges mezőkkel a lazac dobálja magát, amerre a lemming szalad.