Önkritika
| Hogy elvették a kalamárisát, |
| tollát, papírját: esze-, keze-tétlen, |
| az elzártság e kettős börtönében, |
| csak most érezte láblánca vasát, |
|
| torony-celláját a kufsteini télben! |
|
| Aztán, hogy könyvet sem kapott: saját |
| múltját olvasta regény-módra át, |
| mind zordabban; ön recenzense képpen! |
|
| Mennyi negély! Bókolás! Stíl-zavar! |
| Nagy szó, parány tett! Vád, viszály: „magyar |
| átok”! |
Szerencse, hogy nincs befejezve – |
|
| S mert nem akadt egy kis ceruza-vég, |
| fogával írta újra jellemét, |
|
csikorítva, csontjába, egyenesre! |
|
|
|