Számadó

Őszül hajam, mélyülnek a redők. Több egyre köröttem a fiatal. Vakoskodván érzek szomjú erőt, legyek a legmesszebblátó magyar. Lappangó juhász-számadói gond susogja, nem mehetsz még, munka vár. Őriznem kell egy nem-enyém vagyont. Rám néz egy jégverés-csöpülte nyáj. …Szétszóratván, ős lápokba vonult hite-konok község hű papjaként (kit azzal áld, amivel ver az Úr!) templomtalanul, palásttalanul (s vívódva folyton, mit hoz ránk az ég) kell osztanom úrvacsorát s ígét!