Eltűnő társak

Egy borjú, egy nyúl, egy kos, egy kutya, – Vitéz nevű – aztán apám, anyám és mind a holt hűtlen után el-elhagy ő is: Gyula, a – „Gyula!” Alig találkozom vele. Egy-egy arcmozdulat alól, mint rácsa mögül a fogoly rándul a szája, vág felém szeme. Mint régiek, ti, kutya, kos, tehén: kezd ő is nem lenni sehol. Szólíthatom, nem válaszol. Vagy más jelentkezik nevén!