Túl a folyón

Rég nem táncolnak: rég nem döngülik toporzékolva földjüket: övék! övék! övék! Nem pörgetnek rég körbe leányt, hogy: teret! teret! Ki látta bár hetykén billegetett   ujjuk bögyét? Besüppedt földobált öklükig. Tört hajóhaddal habok ha dülöngnek, temetőik dőlt fejfákkal dühöngnek: ránganak üdvtelenül tovább odalent – ki tudja már, a nóta mire ment? A többi meg, a satnya maradék, a bibliaian isten-űzte nép – ? Szétszóratott. Szétszóratott. Szaglászik őgyelegve a főtéren utolsó két öregje.