Fogyó időben

Ritkábban, egyre hatalmasabban dobban a szív az évben. dobban a szív az évben. Holnap Szilveszter! S azután? – Mélyebbről, messzebbről, mind melegebb múltból bőgnek máris a barmok az esti ködben a kútnál.   Új, új – beh új – Újév vár ridegen lent most a laposban. Szánon szálltunk rá valaha! Emlékszel? Amidőn új lehetett még az idő. Megújult – leánydaltól – még a remény; meg esztendőszámra a hit! Most csak a köd, meg a nyirkosság. Ha volna is éppen: mire volna a hó jó? mire volna a hó jó? Egyre szűkülnek a határvonalak köröttünk, a riadt nép fülelésében: a közelgő   ágyudörejben.