Lemaradt sebesült emlékezése

Befogadott; megértett mindent. Noha más nyelvűek is voltunk, s szótárunk előbb a mutogatás, majd a mosoly, a fanyar, a szájszögleti, vagyis már mindent értő és tudó. Megtisztálkodott, fél törülközőjét szárazon hagyva. Lefeküdt, szerényen, felére az ágynak. Lecsavarta a lámpát s szótlanul, csak a némák szó-jeleivel, vagyis csak szívhez szólóan, a magányról és (megcsókolva egy kis fénykép üvegjét) arról, hogy nincs remény: amije volt még, megfelezte. Jövőtől, múlttól soha távolabb, élőhöz soha közelebb; akár én; akár búvóhelyén mind a páros állat.