A mester gondjai

Szögek, ezek!? Micsoda istenbarmai szabadultak a szakmába megint? Neked ezek – szögek? A rendelés szerint? Ezek fognak embernyi súlyt megbírni? Külön is üzentem, hogy minden harmadikát hosszabbra kovácsolják: két egymásra-tett lábfejet kell átüssenek s a fában két coll legalább, másképp: hol a – tartás?! Meghogy a szögfőt kalaposra vagy gombásra: adják meg azért a formát; akad a csődületben is szakértő! Itt álljak neki fuserolni, üllő s jancsikalapács nélkül, hidegen? Na nem! Azt a keszeget talán ezek is megbírják, de amazt, a zsufa köpcöset, meg azt a langalétát, azt nem vállalom. Kötözzétek oda istránggal, hevederrel, bánom én, derékszíjjal, szoknyakorccal,   mert úgyis: – megtéve amit ember megtehet – én, én megyek; nem fogok vörösödni a mások slendriánsága miatt.