S amit még mond az arc

Az előbbiekhez

 
Én tudom, én, mi szándékoltatott el.
 
Vonásaimban bizsereg.
Én tudom, mi villámlik még ma is
 
máig idáig
 
az ősi tervből, valahányszor
jól-szeretett nők, igen: elragadva
 
azt susogják, megszárnyasulva
halandónak már túlontúl gyönyörtől:
 
tőled akarok gyermeket
tekintve nagy-nagy messze hátra,
zárt szemükkel és nyílt ölükkel
s előre meg messzebb tekintve,
 
emlékezve vagy szomjúhozva:
 
istenekre? A Tűzlopóra,
 
a Sziklagörgetőre
és mind e föld-teremte föld felettiekre.
 
Megannyi vég-próba vagyok,
 
megannyi elvetélés:
 
megannyi szárnycsapás.
 
Hová? Villámfény mosolyok tudják
 
tartós düh fintorai közt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]