S amit még mond az arc

Az előbbiekhez Én tudom, én, mi szándékoltatott el.   Vonásaimban bizsereg. Én tudom, mi villámlik még ma is   máig idáig   az ősi tervből, valahányszor jól-szeretett nők, igen: elragadva   azt susogják, megszárnyasulva halandónak már túlontúl gyönyörtől:   tőled akarok gyermeket tekintve nagy-nagy messze hátra, zárt szemükkel és nyílt ölükkel s előre meg messzebb tekintve,   emlékezve vagy szomjúhozva:   istenekre? A Tűzlopóra,   a Sziklagörgetőre és mind e föld-teremte föld felettiekre.   Megannyi vég-próba vagyok,   megannyi elvetélés:   megannyi szárnycsapás.   Hová? Villámfény mosolyok tudják   tartós düh fintorai közt.