Őrszemként az éjben
| Apró, de szívós fájdalmak az ínyben, |
| a légcsőben, az agyban, az emésztés |
| bozótosában. Bozótosokból |
| ellenséges előőrs üti ki így a fejét, |
| szétkémlelődve, kitörhet-e már |
| – ami lapulva odagyűlt – a teljes hadsereg; a rák, |
| az agyvérzés, a harmadik, a már halálos szívroham. |
| Apró, de szívós fájdalmai közepette az agg |
| őrtálló katonaként fülel és |
| vak éjben meredő őrszemként figyel és |
| őrszemként a csupa halk neszezésű |
| erdő csupa csöndjében. Magukra hagyottan, |
| úgy lehet, hogy már örökös ottfeledésben |
| fülelnek az aggok, hogy bizonyost |
| tudjanak meg a veszélyről, az értelem és érzelem |
| nélkül (de mégis cinkosan) |
| hunyorgó csillagok alatt s jelentsenek – |
| aki mást is tud, mint tovább jelenteni? |
|
|