Amidőn az ablak piros
| A kölcsönös segítőkészség, |
| a barlangkori búvóhely-lelés |
| – bármi történt is a világban – |
| ott látható, távolról, bár, a szétszórt |
| hegyi házakban, alkonyatkor, amidőn |
| az ablak lámpafénye nem fehér már, |
| de rejtelmesen vérpiros. Talán a fagytól? |
| Nem láthatón viszik a kirendelt helyekre |
| további hó-szállítmányaikat a felhők. |
| előbb csak a csengőit fogja föl a hajdani szánnak, |
| aztán a siklás bársonyosságát, a lám, oly lágy úton, |
| aztán a bunda melegét, aztán az édes |
| elálmosodást, aztán az anyai kebel |
| már incesztuózusos illatát. |
|
|