Hegyi kórházra hátranézve
Szabad szemmel is láthatóan: úgy nekigyorsultan |
merül e végső szakaszán a már sötét hegyek közé |
– hirtelen megnövekedve, izzó-parázs-vörösre gyúlva – |
a téli Nap mögöttem. |
Meg ő, mögöttem, igen, akiért |
Ő, utolsó napjait – óráit – élő barátom, |
még tündökletesebb égitest-fényt lövellve |
rettenthetetlen mosolyaiból felénk, |
– mit vállalt már – a világűrinél |
hidegebb, távolibb magányba. |
|
|