Akár az ökör és a tenger
A postás egyenletesen, de |
mégis már esti-mód bicegve, |
ahogyan háztól-házig lépdes: |
ezt a már ritkás utca-sort is, |
|
Énhozzám csak fölint a lenti |
útról, s a már viharkabátú kar |
|
békén pihen körben a messzi |
|
Emésztve és tisztítva türelemmel, |
akár az ökör és a tenger. |
|
|
|