Halmező

Kasza jár, száz-szám suhanón   a kék tavon. Ki kaszál? Mit? Hal-mezejét   az éh sirályi nép. Szisszen, sikkan a sok kasza   égből levillanó vasa: vérengző, de látni-csodás   vad aratás! Halált soha ily légneműt,   mint ami itt leüt. A gyilkos-pontos mozdulat   oly tiszta: elragad. Szem (és szív?) azzal száll, ki űzni tud.   Nem azzal, aki fut! Borzongva bár, a végzetet   izmodban élvezed. Megértés percre! Óramű   nem ily rugószerű. Működik ég, föld boldogan,   hogy itt is rendje van! Győzelmi rikácsok. De a   hal annyit sem felelhet: ah! Retten a szív. Miért? Mert a kéz   tapsolni kész!?