Repülőn
Ahogy alólunk távolodnak, |
|
Út útra lelve fut tovább, |
oly célszerűen, akár a folyók, |
|
|
Minden stewardess karcsú; kedves arcú; fiatal.
Levegőben – szárnyakon – utazni nem kockázatosabb, mint keréken. Ezt váltig csak a statisztika
tudja. A hiedelem ellen a repülő-társaságok a stewardessek – a
légikisasszonyok – kivánatos szépségével küzdenek. A halál szívszorítását a találékony üzlet a
szerelem szívnyitó erejével egyensulyozza. A nehézkedés törvényével cerberusfejü szörnyhalál
les föl ránk a földről? Amig ilyen édes lények társaságában röpdösünk a légben, alig kaphat el
többet belőlünk, mint kutya a légyből.
Az üzleti számitás szerint. Ha a világon rend van, azaz számitási alap, a halálnak
jobban kell kimélnie a fiatalokat és a szépeket, mint az öregeket s csúnyákat. Az utasok vének,
csúnyák, sőt ráadásul kövérek és lomhák. De ebben a közös végzetben, ami ez a repülőút,
fajsulyuk elvegyül a lengékével, zsengékével, a veszély tehát megoszlik.
Ez a megnyugtatás egyik oka.
|
A stewardessek, a légikalauznők szakmája nem könnyű.
Mesterteljesítményre képes pincérnők, jól képzett ovónők és ápolónők. Amikor épp nem
libegnek, ütemre szinte, az ülőhelyek szük utcácskájában, fölemelt – bár tálca-terhelte –
karral, mintegy a bátorság kibontott lobogójaként, a mosoly kiapadhatatlan fényvetéseivel
szemükben és ajkuk körül, de szinte farukon is – ekkor az épp oly szűk konyhában
lélekzetkapkodva mosogatnak, törölgetnek, tálalnak, bort-sört bontanak s töltenek, kávét-teát
készitenek, teljesitvén épp így a rusnyák és renyhék egyéni óhajait is. Nem csak a csészét s
poharat nyujtják tökéletes egyensúlyozottságban a petyhüdt ajkak elé, hanem a hányó edényt,
illetve a még bajosabban alkalmazható hányó zacskót is. Kimossák a bezúzott homlok sebét,
a netán mégis oda jutott csecsemő fenekét; érteniök kell a szülés levezetéséhez is.
Mindezt, nincs kétség, nagyobb bizalommal fogadnánk a szakmában jártas,
mégpedig minél régebb óta jártas személyektől, vagyis a jó, meghitt terjedelmü nagynéniktől,
bibircsókos nagymamáktól. Szilárd talajon. De nem a halál tényleges vagy képzelt közelében.
|
A halál és szerelem nem csak azért rokon, mert mindkettő a dolgok rendjén ágyban
teljesül. Mélyebb ösztönök színre hozása előtt nem róhatjuk meg a legelnehezültebb utast sem,
ha kivallaná, hogy amiként a halálos veszedelmen, magán a halálon is szivesebben menne át egy
frissen megismert kivánatos ifjú lény társaságában, mint a régi időtől fogva kedvelt nagymamája
vagy akár édesanyja oldalán. Hová? Illenék ide a kérdés. Ugy értve: hova, a halálon át? Csak
nem szívósabb valóban a szerelem a létnél is?
„Vérem a véreddel egy patakot mosson!” ez nem csak a népballadában a
legutolsó és egyben legfelső – suprema! – kivánság, hanem a mélytudat szótárában is. Mert hova
megy az a patak is? Bizonyos vagyok benne, a balladáké épp oda, ahova a jobb hijján
úgynevezett mély tudaté. Túl a halálon.
Ez a megnyugtatás másik oka.
|
Mert hogy a szerelem és halál egy delta, illetve egy forrás vagy még helyesebben
társ-forrás, azt ime nem csak a nagy katasztrófák – főleg nemzeti s közösségi katasztrófák –
gyászműveire elhárithatatlanul oda-faragott, meztelenül vonagló menyecskék példázzák buja
tagjaikkal. Nem csak a temetői sugárutak aukciószerűen sorakozó sírkövei bizonyítják az
ugyancsak már-már kötelező sok karcsún elferdült derékkal, a márvány alól is vágyat sugárzó
kebellel, vénuszhalommal, de a duzzadó atlétaizommal is. Sőt a párzásra kész galambokkal. Ide
vág, lám s mennyire szembe – azaz idegbe szökően e tébolygyors repülőgépek utastermének e
meghitt budoárhangulata is; azzal nyugtat meg, amivel izgat. Oly fülledt, nyilt s mégis csak
levegőben maradó erotikával, hogy valósággal, egy Lajosok korabeli szalon illatát idézi. Tehát
még az időből is fölvisz, nemcsak a földről, veszélytelenül. A lenge széplények jóvoltából. |
|
Meghittebb, emberibb a föld, |
|
egy futballpálya, egy lakó-telep. |
|
még tipegő ösvény. Megállt? |
Csak jobbra fordult, okosan; |
|
hajtják az utak hajtószijai |
|
jó hírrel, szinte tagjaimban? |
|
üdvözlettel kereng a föld felé |
|
Vissza s visszadob a talaj. |
lépdelni szilárd betonon. |
|
|
|
|