Néma népek

Tetteik sem a tetteik.

Álmaik is mást magyaráznak.

Uraikat.

Tükrükből más-más fintorog ki,

bár mosolyogjanak,

hajdani vonásaikkal bár.

Több krákogással,

mint széltől csavargatottan a tölgyek,

több köpködéssel

mint fuldoklók, ha mégis partot érnek,

századonként gyüjtenek össze

egy szót, egy kő-tömöret.

Fül kellene

rá, isteni.

Maguk sem hallják, csak belül;

az égbolt-magasra nyiló

állkapcsok mennydörgés-sorozatát;

a csont forgóiból a kín

villámait.