Rossz lakás

Persze, ha isten, bármily, nem jutott el vendégemül bár, honába, ölembe: én emeltem föl fejem keresőn, hogy lakott legyen e lakás. Magam gazdája, magamat: rabszolgámként én adtam el, figyelve már, alkura készen, nem másként, mint egy dahomeyi piacon, nem másként, mint a gesztenyét a háztövében a kofák, az öregek. Így nem maradt belőlem semmi, látod, bár vettem mégis – ölebet? Alig egyebet bizony, hogy ne magam lakjam a lakást, a töredező ablakút, a huzatost, a mindkevésbé fűthetőt.