A malom – félálomban – okosan gazdálkodott a patak tóvá duzzasztott vízével. Egy
csepp víz, egy szem gabona. Így ment ezer évig, pontosan 1029-től, amidőn Szent István kiadta
a patenst, egész 1906. augusztus 8-ig, amikor a Központi Őrlőipar R. T. cégvezetőjének „nem
rentábilis, leállítandó” végződésű levelét beadta a postás. A malomkerék a csorgó mélyén,
darabokban: a vízvályuban kigyóként ráng a moszat. A kis tóból naponta négyszer egy cinke
emel ki néhány csöppöt, fejét mindannyiszor égrevetve. A többi a szivacsos part fűszálai közt
lopakodik oly hitevesztetten a tengeri semmi felé, akár Cézár fölössé vált percei. |