Poesis hungarica
| Vén bátyjuk lettem, megérhettem, |
| kiket kisöccsükként követtem; |
| követtem volna, tellett rá hit, |
| bár Olmützig, bár Segesvárig! |
|
| Apjuk, nagyapjuk, dédjük lettem, |
| kiknek a térdein ügettem; |
| kik adnak mindmáig tanácsot |
| óvni a szétomló családot. |
|
| Állnak az idő útján. Szobrok? |
| Visszaszólnak, ha odaszólok. |
| Mutatják, jó hidmérleg-őrök, |
| mit ér, ki elhalad előttök. |
|
| Fura, át-s átváltó rokonság, |
| fűz évre év messzebbre hozzád. |
| Tágul időm hét határon túl. |
| Nehéz szívem vénülve újul. |
|
| Piros csizmák nyomán a hóban |
| térek haza, hol sose voltam |
| föllelni – meóti zöld réten? – |
|
|
|