Új naptár

Néztem a házból bármikor le: épp ment a komp vagy jött: ingaként tagolva,   mint csillag-óra a világűr s magányom idejét. „lsten” vagy „ördög” műveként? Sehol halandóbb nem voltam. De gőgösebb sem,   hogy kiértettem, mit ketyeg össze-vissza „Menny” s „Pokol” – s mit a mi szívünk, ez a kis ijedt föld-mélyi állat a Szörnyek kezében,   kiknek nevét sem hallja, Kedvesem, ajkamról füled. Mert mi tagolja méltóan e vad káosz-malom-forgást, mely üresen megy?   Te tudod! Egy-egy arany-csöngésű éden-pillanat! Mert valahol – itt lenn! – készül a Perc, az is, – beh lassan! – amely téged meghoz. S míg komp farol s a kormányos harangoz, sietek kettős kedvvel én a parthoz,   látva, te is sietsz.