Jön ismét a sértés. Fűteni kell! Jön ismét a ránkförmedés: föl azokat a göncöket!
A ránkpirítás, mért mertünk járni meztelenül. Kinek a parázna csábítgatásaira, he?! Jön a
kiutasításnak megannyi vidéki trágár-szava. S a nyakbehúzás, miközben – fűtöttünk vagy
nem fűtöttünk – valóban kifutunk a rossz utak és tájszavak provinciájába. Az orrukig
szörmébe burkolt álarcosok közé. Jön a korbács szíjpróbáló suhogtatása, hogy rajta, szem elé
a félkart is! Jön a gazda.
A hideg – megfigyelhető – pontosan úgy feni fémes késeit, mint a mészáros.
Csontunkig metszve, ujjbögyünkbe-körmünkbe nyisszantva próbálja ki élességüket. Izelitőül,
fiam! Hogy mi lesz a java! A végső szembeköpés, az acélos-hegyes, a hideg egyenes, be a
szívbe.
|