Félreértés hogy még se essék

Jó ez a délszaki sziget,
ez a sarok, hol pohárral kezemben
kályhátoknak dőlve, mintegy pálmalomb alatt,
állván e konokan szép asszony oldalán,
azonnal felelni fogok
a meleg üdvözlő szavakra,
háttal a szitkozódó hóviharnak,
mely ablak-rázva sürget – indulást?
Lesz anekdóta is a válaszomban,
gavalléros bók, férfi hála;
épp csak az ici-pici ráadás-ránc
mosolyomban a szájsarkánál jelzi, hogy
ne feledjük azért el a lényeget,
nézzünk a látszatok mögé –
Ki nem dicsérte már közülünk
a nagyszemü, az éjszakában is fehér,
anya-kéz puha pelyheket:
a reggel süteményszagu,
délután szánkázásra invitáló havazást,
az alkonyati toll-sűrűt,
mely már-már szülőháztető,
aszu fürtökkel, égbemult öreg mamákkal
a zsupp födél alatt az ősi szelemennél,
ahol a denevérek függnek?
A másik érkezési mód viszont:
fehér mezőtüz –
ha kigyulladhatna a jég:
fehéren, füstölögve így száguld a réten át
a hófuvás
a falvakig,
széles hullámban, mint dünákon a dagály,
átbúvik a sövény alatt,
kígyó seregként ráng végig az udvaron,
ostromolja a küszöböt,
csúszik be ajtólap s küszöb között
harapja a bokát,
tekeredik a térd felé –
Kezemben, íme a pohár
s szívemben épp ily rubint-ünnepin
a köszönet.
Jó ez, igen, nézni is kellemes,
ez a délövi kör-sziget;
ameddig elbuzgolkodik
a kályha, a lámpa, a bor,
a női melegség! Vivát!
A tietekre is! Noha
fogoly vagyok, csapdában állok és –
be-beront az az ablakrázó banda és
kapkodhatom, mint ezúttal is, a fejem,
szájam köré a mosolyom,
sőt e monogrammos damasztot,
kapom a pofonokat úgy,
hogy a kalapom lerepül,
azaz a csontkeretes szemüveg,
a csokor nyakkendő és nemkülönben,
mint egy kültelki utca sarkon
torkomon a kés, fülemben a hang,
fojtott eréllyel: ide mindent
azt is, azt is, őt is, és pofa be,
mert megharagszunk még a végén.
Hát így vagyunk, amíg vagyunk –
ürítve hátradőlt fővel a pertukat, miközben,
ezt se feledjük, a lényeget,
bizony már kint is haladok,
jobbról-balról karom a rabló szélnek adva
egyedül, menthetetlenül,
de – hallga! –
egészséges átkozódással,
már addig, ahonnan még ide hallik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]