Félreértés hogy még se essék
| ez a sarok, hol pohárral kezemben |
| kályhátoknak dőlve, mintegy pálmalomb alatt, |
| állván e konokan szép asszony oldalán, |
| a meleg üdvözlő szavakra, |
|
| háttal a szitkozódó hóviharnak, |
| mely ablak-rázva sürget – indulást? |
|
| Lesz anekdóta is a válaszomban, |
| gavalléros bók, férfi hála; |
| épp csak az ici-pici ráadás-ránc |
| mosolyomban a szájsarkánál jelzi, hogy |
| ne feledjük azért el a lényeget, |
| nézzünk a látszatok mögé – |
|
| Ki nem dicsérte már közülünk |
| a nagyszemü, az éjszakában is fehér, |
| délután szánkázásra invitáló havazást, |
| mely már-már szülőháztető, |
| aszu fürtökkel, égbemult öreg mamákkal |
| a zsupp födél alatt az ősi szelemennél, |
| ahol a denevérek függnek? |
|
| A másik érkezési mód viszont: |
|
| fehéren, füstölögve így száguld a réten át |
| széles hullámban, mint dünákon a dagály, |
| kígyó seregként ráng végig az udvaron, |
| csúszik be ajtólap s küszöb között |
|
| s szívemben épp ily rubint-ünnepin |
| Jó ez, igen, nézni is kellemes, |
| a kályha, a lámpa, a bor, |
|
| fogoly vagyok, csapdában állok és – |
| be-beront az az ablakrázó banda és |
| kapkodhatom, mint ezúttal is, a fejem, |
| sőt e monogrammos damasztot, |
| azaz a csontkeretes szemüveg, |
| a csokor nyakkendő és nemkülönben, |
| mint egy kültelki utca sarkon |
| torkomon a kés, fülemben a hang, |
| fojtott eréllyel: ide mindent |
| azt is, azt is, őt is, és pofa be, |
| mert megharagszunk még a végén. |
|
| Hát így vagyunk, amíg vagyunk – |
| ürítve hátradőlt fővel a pertukat, miközben, |
| ezt se feledjük, a lényeget, |
| bizony már kint is haladok, |
| jobbról-balról karom a rabló szélnek adva |
| már addig, ahonnan még ide hallik. |
|
|
|