Kő-tekintet

Főt hajtok. Jó. De félek,   iszonyú ára lesz a kő-tekintetben, mit   szemem rátok szögez; mit küld már odaátról   a végleg-nyilt s konok zord szembogár, amit már   nem én kormányozok. Egy macska nem nyivákol,   egy kígyó nem neszez: néma halálom így lesz   örökre zengzetes. Visszatér majd a hűség,   szaglász, siromra űl s üvölt az üres égre   etethetetlenűl.