Jégzajlás

Habtajtékot a partra, hol fürödtél delente   – úsztodban ki-kiintve –, nem habok, jégtömbök túrnak, bombaként dörögve.   Ott látom most is alakod. Röpül a mázsás, röpül a borotva-   éles jéglap a víz felett, zúzódik pozdorjává a homokra.   Megrázod gyönyörü fejed. Gyaluk! Fadöntő fejszék! Mohó gijotin-pengék!   A szél kétkézre köszörül. Óriás égből húll hó, szemesen még.   Fölszöksz meztelenűl. Járnak a jeges élek, rendre, vágják   bíz a multat is, a – Nyarat! Halál kaszái!… Épp csak megzilálják   eltörölhetetlen hajad.