Kaszál, kaszál…

Kaszál, kaszál, kaszálja,   ahogy a partra egyre kicsap, a fémes holdvilágban   rendekbe suhintja a percet a hab. Micsoda vigalom volt itt   tegnap és harminc évezrede! Őszi szél-rohamokon át hallik   az eszpresszo felől a gépi zene. Vitorlások röpültek,   villanó shortban leánycsapat. Fölszálltak? Földbe merültek?   Learatta a hab a lábszárukat. Hol tele tölti a hold világa,   hol kiűríti a poharakat – És dönti csak, dönti, kaszálja   örökös rendbe a percet a hab.