Költők egymás közt
| Nem lehet tisztességes ember, |
| ki a versírást abbahagyja. |
| Az igazmondást hagyja abba. |
|
| A nem-hazúdást, nem-csalást |
| hagyja abba az ilyen ember. |
| Így állunk, öcsém, bizony evvel. |
|
| A sorssal se mégysz semmire |
| viták haragos érve nélkül. |
| S ha költő hallgat, belekékül, |
|
| mint kinek fogy a levegője |
| s vele sápadnak mind, zihálva, |
| kiknek ő volna nyíló szája. |
|
| ragály! – De birodalmak estek, |
| nem kapva lélekzetnyi verset. |
|
| Szörnyű. De – zengve bárhogy – költők, |
| kik nem adják ki igazunkat – |
| rászolgálnak, ha belefulnak! |
|
|
|