A kicsik a nagyokhoz

Már kezdettől elűztek bennünket az ős terepről.

Aztán hogy minden, minden, minden aréna-szerű lett,

elkezdték müvészetüket.

Láng lövelt föl.

Égtek prérik, őserdők –tisztásul! –bennszülött faluk.

Aztán – világvárosok, porig, egyetlen éjjelen.

Aztán – az öt világrész lett egy cirkuszuk.

Aztán – de mi minden kellett, míg kiderülhetett,

nincs, nincs, nincs – számukra sem – győzelem,

se kegyelem.

De a jogtalan – bűntelen!?

De az elűzöttek – tanúk?

Gyöngék: – oh súlytalanok! – épp talán

ezért, a bűnben-egy világ,

a mocskos arénák fölött

ezért emeltetünk föl – nem birák:

(ha csak az várt volna!) szemöldökök

a Bíró homlokán.